A Gergely naptár bevezetése előtti időkben december 13-át tartották az év legrövidebb napjának. A néphiedelem szerint, a hosszú, sötét, nyomasztó, karácsony napjáig terjedő időszakban boszorkányok gyötrik az embereket.
Luca napjához sokféle tiltás kapcsolódott. Nem volt szabad például semmit, de különösen pénzt kölcsönadni, ugyanis az elkért dolgok mind a boszorkányok tulajdonává váltak.
A boszorkányoktól valahogy meg kellett szabadulni, ezért ezen a napon elkezdték faragni a Luca-széket. A szék a mágikus erejét a szabályos ötszög csúcsait összekötő egyenlő szárú háromszögekből kirajzolódó boszorkánycsillagtól kapta. A széket készítőjének pedig úgy kellett elkészíteni, hogy karácsony napjáig mindig éppen csak egy keveset faragjon rajta, de az éjféli misére mindenképpen elkészüljön.
Akinek volt Luca-széke, és az éjféli misén arra ráállt, meglátta a boszorkányokat. A kíváncsi szék tulajdonosok, felismerve a boszorkányokat, hanyatt-homlok menekültek a templomból, nehogy a boszorkányok széttépjék őket. Szerencsés volt, akinek mák volt a zsebében, ugyanis ha ezt szétszórta, időt nyert, míg hazaért. A hiedelem szerint, a boszorkányoknak a mákszemeket össze kellett szedni, a menekülő mesterembernek pedig maradt annyi ideje, hogy alkotását otthon gyorsan tűzbe dobja. A szék a tűzben sikoltozott, ez volt a boszorkányok kimúlásának jajveszékelése.
A rontás ezzel megszűnt, de a biztonság kedvéért a ház lakói a bejárati ajtót is “boszorkány mentesítették”. A kulcslyukba fokhagymát tömtek, egy kést az ajtófélfa bal oldalába döftek és a seprőt keresztbe állították.
magyarno.com
